ALSÓ-AUSZTRIA

Az alsó-ausztriai ember egészséges s erős, az egyének többségénél a testi magasságnak 61-64 bécsi hüvelyknyi, körülbelül 160-166 centiméternyi középmértéke körül csoportosul. Az újesztendőt, mint más nyilvános ünnepeket, Alsó-Ausztria legtöbb vidékén "meglövik" a legények (lövéssel köszöntik, kezdik meg) s éjszaka körüljáró kis bandák "megfújják". Népviseletében a parasztember bársonyszalagos és csatos, fekete szőr kalapot viselt, alatta fehér és piros csíkú hálósipkát, melynek csücske a jobb fül mögött csüngött le; tarka nyakravalót, elöl egyszerűen csomóba kötve; tarka selyemből vagy fekete bársonyból lajbit, két sor gombbal, fölébe zöld nadrágtartót, mely kis aranybetétekkel volt czifrázva. A parasztasszonynak legszebb dísze a czifra fejkötő volt. Ez állott: az ernyőszerű előrészből, mely drótformából készült és reczés aranyfonadékkal volt borítva, és az aranyhímes s lelógó font aranyzsinóros búbos hajtott tetőből.

CIGÁNYOK

A czigányoknak foglalkozásuk szerint a következő osztályait különböztették meg: kanálfaragók, lingurari; medve-tánczoltatók, ursari; aranymosók, aurari; vándorczigányok. Középtermetűek, gyönge testalkatúak és soványok; fejük arányos, arczuk alacsony, széles és bronz-színű. Orruk magasabb állású, mint a tartomány többi lakóié. Szájuk kissé nagy, nyakuk erős, karjaik rövidek. A férfiak is viselnek fülönfüggőket, hogy a szemmel való megigézés ellen védekezzenek, és hogy jobb legyen a hallásuk. Oly családokban, a hol több leány mellett csak egy fiú van, ennek azért is akasztanak függőt a fülébe, hogy az istenek leánynak tartsák és életben hagyják. Czigány ház nem igen lehet el kovács-műhely, fujtató és egyéb szerszámok nélkül, mert a kovácsolás a legkedvesebb mesterségük. Elég ügyesen foltoz üstöket, igazít és élesít kapát, kést, kaszát, készít vasmacskát, csípővasat, szeget, kolompöntéssel is foglalkoznak.

SZERBEK-HORVÁTOK

DALMÁCIA

A váll aránylagos szélessége tekintetében a dalmaták vagy szerb-horvátok Ausztria német és cseh lakosságának fölötte állnak; többnyire kisebb a mellkasuk bősége. Csontos, szívós izomzatú, marczona alakjaik sziklás talajú hazájuk viharedzett fáihoz hasonlítanak s ezekhez hasonlóan daczolnak, a legnagyobb testi fáradalmak s a legszűkebb táplálkozás mellett is. A legtöbb halálos végű tüdővész-eset Zárában (100.000 közül 313) van; Dalmácziában a férfiak ép úgy, mint a nők, sokat énekelnek, mert azt tartják, hogy a ki énekel, nem gondol rosszra. Nem kevésbé mély gyökereket vert a nép lelkében a jóslásba vetett hit Igen közönséges a lapoczkákból való jóslás Tekintetét mereven a lapoczkacsontra szegezve, mintha csak könyvből olvasná, elmondja a jós, kinek a nyájából való a juh, vagy kecske, melyé ama csont volt; hány személyből áll a kérdéses család; él-e még a ház gazdája; jó házőrző kutyák vannak-e ott.

GALÍCIA-LENGYELEK

A lengyel szereti az éneket és zenét, de csak amúgy katonaként, a ki dob- vagy trombitaszó nélkül nem tud gyalogolni; táncz közben pedig minduntalan akkorákat dobbant, hogy a padló csakúgy reng; e dobogás nélkül nem volna teljes a mulatsága. Szilárd monarchikus érzelmű, esküdt ellensége minden köztársasági kormányzatnak, mert azt tartja, hogy: "a hol hat szakács főz, ott nincs mit enni". A galicziai viseleteknek három fő typusa van, melyek könnyen fölismerszenek és megkülönböztethetők; a krakói, a goral és a mazur. Legízlésesebb a krakói köznép viselete. Fejüket a híres krakuska takarja, (csücskös sipka), minthogy lapos tetejének a négy szögletén csücskök vannak. Alsó részét fekete báránybőr prémezet borítja, a felső része pedig karminvörös posztóval van bevonva s rendesen pávatollakkal díszítve. Felső ruhája fehér posztóból való hosszú köntös melyet piros hímzés díszít.

KRAJNA

Gyermekeit a krajnai nagyon szereti s a szaporaságtól sem idegenkedik, azzal vigasztalván magát, hogy "tíz helyre-gyerek annyi, mint tizenegy szerencsés eset". A szlovéneknek a legkedveltebb gyermekjátékok közé tartozik a fára-mászás, különösen az úrnapján állítani szokott májusfa megmászása; azután a bírójáték, a melynél látatlanba kell kitalálnia a középen állónak, hogy ki ütötte meg; továbbá a "földbe rótt vonásoknak fél lábbal való keresztül ugrása; a labdaütés, a pilinczkézés, a golyócskázás, a valakitől választott szín kitalálásában álló társasjáték. A szlovének, kik egyik közmondásuk szerint puhák, mint a hársfa, szenvedélyesen szeretik a dalt. A testi nagyságon kivül még két formabeli sajátosság tűnik föl, nevezetesen a magas növésű krajnaiaknál: az inkább szikár, gyöngéd alak, élesen jellegzett arcz-kifejezéssel, és másfelől az erős, esetlen testalkat széles, vastag, durva metszetű arczczal. 

ERDÉLY-ROMÁNOK

A mai román fajához, nyelvéhez, szokásaihoz, hagyományaihoz és viseletéhez ragaszkodó; egymás között összetartó, az idegenek iránt bizalmatlan; a maga körében munkás, szorgalmas, s a mennyire szegénysége engedi, rendet és tisztaságot kedvelő; jószivű, de haragtartó és boszúálló. Legkedvesebb foglalkozása a juhpásztorság, melyet a mokányoknak nevezett havasalji románok folytatnak. Pásztorsággal a férfiak foglalkoznak; a nők föladata a tej földolgozása a pásztorkunyhókban. Ellés után (márczius, április hónapok) a bárány 6-8 hétig szopik, azután elválasztják. Június 2-án a juhász megméri, hogy minden egyes juhnak mennyi a tejelése, aztán ahhoz képest adja ki a gazdának túró illetményét. A román asszony mindenben munkatársa férjének, fő foglalkozása a család mindenféle fehérneművel való ellátása. Egész télen át foly a len, kender és gyapjú fonás. A leányokat korán kézimunkákra szoktatják.

MAGYAROK I.

Véralkata a magyarnak valami sajátságos vegyülete a vérmes, flegmás és méla mérsékleteknek. Könnyen felindul, de könnyen kibékül. "Szokása az a magyarnak, hogy a jussát nem hagyja; de ha szépen kérni tudják, az ingét is od'adja." A mohácsi vész előtt az volt a jelszava, hogy "a pecsétnyomó gyűrűinkkel is agyonverjük az egész török tábort". Sajátszerű jellemvonás e mellett a magyar fajnál az élczelési, megtréfálási hajlam, mely a középosztályokig felhatol. Ez legjobban ki van fejlődve a székelynél; azután Kecskemét és Kőrös vidékén; de legkevésbé Debreczenben; ott mindent komolyan vesznek. Nemzeti ételeink és süteményeink a debreczeni fonatos, kecskeméti béles, a kolozsvári czőkös czipó, a szegedi tarhonya, a szentesi túrós lepény. Sok növényi tápszert fogyaszt, s annyi lisztből készült süteménye egy népfajnak sincs, a káposztát pedig "Magyarország czímerének"nevezi a népajk.

STÁJERORSZÁG

A stájer nemzeti táncz teljes eredetiségében különösen Felső-Stiriában uralkodik. Közép-Stiriában, kedvelik a "párnatánczot" s az úgy nevezett "Hans-Adam" tánczot is A stájernek kedélyessége és vidámsága játékaiban és mulatságaiban is nyilatkozik, melyek nem ritkán a havasi férfi ügyességét és testi hajlékonyságát mutatják. Legelől áll a czéllövés, melyet tél idején az úgy nevezett "nyil"-lövés helyettesít. Nagyon kedvelik télen a jéglövést. Ma a stájer öltözete széles, világoszöld szalagú sötétzöld kalap, melyet zergeszakáll, fajdtoll-bokréta, vagy keselyűtoll, nyáron színpompás havasi virágokból kötött bokréta is díszít; továbbá szürke, zöldhajtókás zeke, mely alól a vörös pruszlik, ezen a zöld nadrágtartók látszanak ki; aztán vászon térdnadrág, melynek oldalt zsebje van az "evőkészség" számára; végre a zöld vagy szürke lábikra-harisnya s az erős szögekkel kivert mágas "fűzött czipő" .

MORVAORSZÁG

BOSZNIA

Boszniában is alacsonyabb termetűek a nők a férfiaknál. A lakosság haja többnyire sima, vagy hullámos, csak ritkán göndör, és leggyakrabban barna színű. Világos barna és fekete haj ritka, még ritkább pedig a szőke. Még leginkább a mohamedánok és a katholikusok között találkoznak szőkék, de ott is jobbára a gyermekek közt. A nép lelkületét első sorban természetes egyszerűség, határozott igazság-, jog- és önérzet jellemzi. A család feje a legidősebb férfi, a starješina, de azért megesik, hogy választás folytán valamely ifjabb családtag kerül e tisztre. A választás sorshúzás útján történik. A sorshúzásnak rendesen az a módja, hogy a házfőnökségért versengő testvérek mindegyike egyenlő terjedelmű és értékű földdarabot ugyanannyi maggal vet be. Az asszonyok közt a háztartásra a házvezető anya ügyel, az ő gondja az ételek elkészítése, a tejes gazdasszony a húsneműek és tejes ételek készítésében segédkezik. 

CIPSZEREK

A Szepességnek mintegy 45 ezernyi német eredetű lakossága két csoportban van letelepülve. A nagyobbik csoport a XVI szepesi városban, a Poprád felső és alsó völgyében szétszórt 15 faluban lakik. Ezek a tulajdonképpeni szász cipszerek. Középtermetű, erős, de a zord éghajlat, fáradságos életmód és silány táplálkozás miatt későn fejlődő férfijai jobb külsejűek, mint a nehéz munkától korán hervadó nők. Mély vallásosság jellemzi a szászokat. Egyházi éneket dúdolnak házi foglalkozás közben, bibliai mondásokat írnak a házaik homlokzatára, az evangélikusoknál minden házban ott van a biblia az asztalon, vagy a tükör mögött. házaik utczai része kamrául és raktárul szolgált, a középső részben volt a nyílt tűzhely, a sütőkemencze, a pálinkafőző üst és a sörös katlan, a malátaszárító, néha a kút is; míg a hátulsó részt a lakószoba foglalta el. A bútorzat egyszerű, a fal mellett köröskörül karos fa kanapék voltak.  

FELSŐ-AUSZTRIA

A felső-ausztriainál megvan a takarékosság, de hol mutatni kell, lakodalmakon, vásárokon, ott nem nézik a pénzt, s nem egy hetyke legény gyújtott már szivarra bankóval. Ilyenkor aztán a különben jámbor és békeszerető nép közt járja az ingerkedés, kötekedés, csúfnóta. Röpülnek a sörös kancsók, padok, székek, vagy verekedő vassal, öklelő-gyűrűvel, késsel mennek egymásnak; Különösen a hevesebb vérű sörivó Inn-vidéki ösmeretes a verekedő kedvéről; a higgadtabb, mustfogyasztó helybeli ritkán nyúl ily fegyverekhez. Néhány vonás a nép életét kiváltképp jellemzik :ha valamely házban "eltörött a kályha", vagyis a bába "valamely közellevő kútból, patakból egy gyermeket fogott ki" , az apa felveszi karjára, aztán első fördőt kap. Ebbe a gyermek számára egy olvasót tesznek, hogy majdan szeressen imádkozni; egy tojást ("Oa"), hogy ne kapjon ótvart ("Oass"), egy pénzdarabot, hogy életében pénzből soha ne lásson szűköt. 

KARINTIA

Ha a karinthiait jellemezni akarjuk, általában becsületes, jólelkű, nyiltszívű, kissé könnyűvérű és érzékiségre hajló embernek kell mondanunk. A felvidéki lakosság főtápláléka a zabgörbe liszt- vagy daraleves, a Gail-völgyben a polenta és frika, míg Alsó-Karinthiában hajdina- meg köleskása a leggyakoribb eledel. A nép szívósan ragaszkodik nemzedékről nemzedékre szálló hagyományaihoz, azt bizonyítják híven megőrzött szokásai Tamás napján (deczember 21), úgy tartja a néphit, a leányzó, ha előtte való nap megfürdött s este bal lábbal lép az ágyba, álmában meglátja jövendőbelijét. A Lavant-völgy hegyi lakóinál a konyhai és fejő-edényeket az étkező asztal alá teszik s lánczczal veszik körül, hogy a következő évi aratás bőséges legyen s a háziasszonynak jól szolgáljon szerencséje a gazdaságban. Az ajtókra három keresztet vagy boszorkány kelepczét rajzolnak Az éjféli mise alatt a néphit szerint az állatok beszélnek. 

DÉL-TIROL

Olasz-Tirolban derék tulajdonokkal megáldott, a déliek heves, meg az éjszakiak hidegebb vérének keverék jellemű nép míveli a földet. A tulajdonos a signore, a földesúr, ki a városban álló úri házában lakik s teljes önérzettel élvezi az életet. Typikus alak a kormos szénégető (carbonari), szenes zsákot czipelő alakját gyakran lehet látni a völgyekben. A karácsonyi misét nem éjfélkor tartják, hanem a böjt estelén gyülekeznek a templomba ájtatosságra. A karácsonyfa német szokása teljesen ismeretlen még. Sajátjuk a márcziusi tűz gyújtása, mely talán a régi római Saturnaliák utójátékaiból fejlődött, s hajdan mindenfelé szokásos volt. Márczius hó első estéjén a legények a helyiség környék magaslatain máglyákat gyújtottak, s ezek tüzénél rímes mondókákban házasúlandó párokat hirdettek ki, még pedig az elég mulatságosan csupa véneket párosítva fiatalokkal, meg rútakat szépekkel és szegényeket gazdagokkal.

SALZBURG

A havasok lakosa más mértékben edzi meg testét az idő ellen, mint a dombvidéki vagy síkföldi lakos. Erős mellre, ép tüdőre, hatalmas izmokra és karcsú testre van szüksége. Az egész birodalomban Salzburgban házasodnak legkésőbben, s ez is az oka a lassú népesedésnek. A férfiviselet veres, sárga, barna virágos "pruszlik"-ait, a zöld, sárga, veres, kék nadrágtartókkal negyven éve kiszorították a virágos selyem "lajbik" vagy mellények, melyeken alul van a nadrágtartó. Érdekes szokásuk, keresztapát valamennyi egymás után születő gyermek számára választanak. A keresztapa keresztfiának ajándékot ád, mely két ingből áll, egyik a keresztgyerek hatesztendős, a másik felnőtt korára van szánva. Összehajtják, piros szalaggal átkötik, s egy-egy régi nagy ezüstpénzt dugnak bele ajándékul. A gyermekek Salzburgban az Untersbergből "jönnek", Halleinban a szomszédos erdőből hozzák a parasztasszonyok.

MAGYAROK II.

TIROL

TENGERMELLÉK

A friauliak és olaszok ép oly dalos kedvűek, mint a szlovének, s mondanunk sem kell, hogy tudnak hozzá. Hazafias dalok sem ritkák s még napjainkban is teremnek, mint pl. az, melyet kivált az 1882 és 1887 közötti öt évi időközben daloltak úton-útfélen, mikor az idevaló 97. sz. ezred Polában volt helyőrségi szolgálaton. Trieszt környékének szlovén lakói, ha megkondul az angyali üdvözlet, vagy a lélekváltság harangszava, abbahagyja munkáját, félbeszakítja beszédét, leveszi kalapját, imádkozni kezd. Keresztet vet, ha kilép a házból, ha villámlást lát; kereszttel jelöli meg fölszelés előtt a kenyeret, ásítás közben száját, szintén szántóföldjét, mielőtt ekéjével barázdát vonna rája. Égiháború idején úrnapi szárított virággal füstöli ki házát. Ha megházasodik, erről munkaadóját, városbeli vevőit és értesíteni szokta. Menyasszonya egy nagy kosár confetti nevű süteményt és édességet visz azoknak mutatóba.

BUKOVINA

Családi állapot szerint Bukovinában 100 férfi lakos közül 61 nőtlen, 37 házas és 2 özvegy, a nők közül pedig 56 hajadon, 37 férjes 7 özvegy volt. Ebből látszik, Bukovinában nagyobb a lakosság családalapító kedve, mint az összes osztrák tartományokban. A halálozások óriási százalékát, a kivált gyermekeket érő ragadós betegségek (vörheny, diphteria, szamárhurút) okozza. Bukovina románjai nyílt eszű, nemes érzésű, vallásos nép, az isteni gondviselésbe vetett bizodalmuk a fatalizmussal határos. Ezt fejezi ki közmondásuk is: "A mi rólam meg van írva, az be is fog rám következni." Otthona egyszerű, de tiszta. Háza fából épült, mindenütt zsindellyel van födve. A háznak a pitvartól jobbra, keletnek eső felében van a vendégeknek fönntartott, ünnepiesebb családi eseményeknél használt nagyobb szoba, melynek a keleti falba vágott egyik ablaka fölött függnek a szentképek; két másik ablak a homlokzaton nyílik. 

CSEHEK

Az erőszakos halálnemek Csehországban is mind gyakoriabbak; a halálos végű balesetek ugyanis az építkezésekkel járó alkalmi okok számának arányában szaporodnak. E nép alapjában lobbanékony (cholerikus) természetű: könnyen hevül és lángol föl, nevezetesen ha nemzeti becsülete van kérdésben. Ékesen szóló bizonyítéka ennek az, hogy midőn 30 évi lankadatlan buzgalmú gyűjtése gyümölcsül fényes nemzeti színházat épített magának és az, alig hogy fölépült, a lángok martaléka lőn, rövid két év alatt ismételt gyűjtés útján, mely csakhamar két millió forintot teremtett össze, újabb színházat állított. Idegenben majdnem beteges honvágy szállja meg; ez érzésnek a nép nyelvén domácí nemoc (honi betegség) a neve. Kivándorol ugyan, ha odahaza nem tud megélni; de az idegen földön sem áll meg nemzeti czélú adakozásokban részt venni. Amerikába költözött csehek csapatostul látogatnak vissza Prágába.

SZILÉZIA

Bármily kicsiny e tartomány, mégis tetemes különbségek mutatkoznak alkati tekintetben Sziléziának a morva föld beékelődése által elválasztott két része, vagyis a Szudetek felső-sziléziai hegyvidéke és Alsó-Szilézia közt. Felső-Sziléziában a hülyék, siketnémák és őrültek száma nagyobb, mint az ország többi részeiben, jóllehet a nevezett kerületekben sem jut 10.000 lakóra több, mint 30-45 ilyen fogyatkozásban szenvedő. Míg a sziléziai Szudetek hegylakói erős izomzatú és tüdejű szikár alakok, kiknek erős, izmos, gyakran kissé duzzadt nyakán jól kifejlett, hosszúkás tojásdad eleven arczú, mélázó és nyílt tekintetű, sűrű hajzatú fő nyugszik, a Szilézia keleti felében lakó németek testtörzse és nyaka kecsesebb alkotású s az arczuk is ugyanazon éles vonások mellett mégis valamivel fínomabb szabást mutat, kivált a keskenyebb ajkak miatt, s egész kifejezésben éles gondolkozásra és erős itélőtehetségre vall.

GALÍCIA-ZSIDÓK

Még mindig sűrű köd ül a galicziai zsidók szellemi világán, ahol még minden haladást a jó útról való letérésnek tartanak, s a hit babonává fajúl. Bűvös erejű czédulákat ragasztanak a gyermekágyas asszony nyoszolyájára, szobájának ajtajára, ablakaira és kályhájára, hogy a gonosz szellemeket, boszorkányokat elígézzék az anyától és gyermekétől. A lakodalmat a menyasszony szüléinél, a menyegzőt pedig a zsinagóga ajtaja előtt, szabad ég alatt tartják. Ha a vőlegény és a menyasszony nem ugyanabból a helységből való, akkor a lakodalmat rendesen a két község között félúton álló korcsmában ülik meg, ahová mindkét részről hosszú rácsos oldalú szekereken viszik a vendégeket, a zenészeket, meg az ételt. Az összes jelenlévő nők a menyasszony öltöztetésével foglalkoznak. Hajába, mely utóbb olló alá kerül, ártatlansága jeléül fehér selyem szalagot fonnak, és porrá tört czukrot hintenek, a mi édes jövendőjének a jelképezése

BÉCS

A bécsiek nem rossz emberek. Megvannak, mint a föld egyéb lakóinak, nekik is a magok gyengéi, indulatai és hibái, de általános védelem szerint elvégre - "ki lehet velök jönni". A bérkocsis, a czipész-inas, a mosónő, a székállólegény, a "Naschmarkt furiája", mindmegannyi élesen kidomborúló fajta és külön útczai alak. Bécs második "világ-csodájá"a Prater. Itt nincs semmi korlát; szabadság, fesztelenség a jelszó, mesterkéletlen, naiv életkedv pezsdül föl. A "Nobelprater"-ben sétál és lovagol az "élite" és a-arrébb a Nép- vagy "Wurstel"-Prateren a pokol minden ördöge elszabadúlt. Száz vendéglő, korcsma, csapszék hívogat, szárazföldi és tengeri szörnyetegek, emberi és állati torzalakok, csepűevők és ezermesterek. Kötéltánczosok és akrobaták, sokszor mosott s újból foltozott tricot-ban erőlködnek az ingatag emelvényeken, mellettük hinták és ördögmotollák, czéllövő bódék, velocipédek, panorámák, elváltozó képek. 

BUDAPEST

Sokat tesz a lakosság nyári enyhülésére különben a budapesti fürdők nagy száma és kényelmes berendezése is. Nyolcz különböző fürdőben lehet válogatni, s az oda utazás a Lukács-fürdői "sárga rigókon" nem kerül többe hat krajczárnál, sőt ingyenes népfürdők is vannak. A budapesti közönség nagyon szereti a látványosságokat. Az udvar jelenléte alkalmával a királyi vár kapuja, a fölvonúlások órájában a két hidfő mindig népsokaság által van megszállva. Néhány évtizede lehetett néhány sajátszerű hangot hallani az útczákon: a dunavizes ember "Dónawoósz!"-t kiabált, a házaló a "Handlééé!"-t, a váczi olajárusnő elrikkantotta az "oláj"-t, a milimári leány énekelt a kapu alá. A Stefánia-út a leglátogatottabb sétahelylyé válik. Egyik úri fogat a másik elé vágtat, egész sora a négy lovas hintóknak versenyez egymással; a hintókban a szépség, a divat gárdaezrede vonul el szemeink előtt. A turfon látni a közélet celebritásait.

SZÉKELYEK

A székely ház udvarára galambbúgos, vagy székely kapu vezet. Az útczára nézően; mintegy 7-8 méternyi vonalban fölállított három tölgyfaoszlopon nyugszik egy zsindelyezett alacsony és keskeny födél, mely egész hoszszában galambházzá van alakítva. A székely egyszerű, de tápláló eledelekkel él. Naponta háromszor étkezik. A reggelit ebédnek nevezi, melyet nyolcz óra tájban fogyaszt el. Délebédet 12 órakor eszik, vacsorát pedig akkor, mikor a munkát elvégezte. Ebédnél (reggeli) és vacsoránál szokottabb ételek: túrós vagy tejes puliszka, zsírban rántott sós káposzta, vagy főtt aszalt szilva és vaczkor, tojás-rántotta, télben disznó-költség puliszkával; sült vagy főtt pityóka (burgonya) káposztalével. Az egymásnak nyújtani szokott kölcsönös segítség egyik szép példája ennek a kaláka. Ez abban áll, hogy az egy útcza- vagy az egész falubéliek valamely sürgős munka esetén segítségre meghívatnak. 

TÓTOK-SZLOVÁKOK

GALÍCIA-RUTÉNEK

A rutén magas, karcsú termetű, kék szemű, haja csak idővel válik a sok zsírral való kenéstől barnává, míg a gyermekek szőkék. Lassú, megfontolt, de kitartó természetű, nehéz körülmények között is megőrzi higgadtságát. Búskomor, elgondolkozó, zárkózott és gyanakvó, de egyúttal a legközelebbi jövő iránt gondtalan, babonás és fatalista. Hiszékeny és sokszor élhetetlen, miért is uzsorások, korcsmárosok és lelkiismeretlen kivándorlási ügynökök hálójukba kerítik. A podoliaiak, rutének ősi keleti szokás szerint fejüket az üstök búbjáig, kozák módra borotválják és az üstökükkel födik el a tarkójukat, úgy, hogy a hajuk hátul a nyakukba lóg, míg elül a homlokuk közepéig ér és kerekre van nyírva. A férjes nők ősrégi minták szerint szőtt főkötőt, e fölött turbánszerűen körülcsavart tarka kendőt, művésziesen összehajtogatott fehér vászon kendőt (perémitka) viselnek, mely gyönyörű arcukat az apácák főkötőjéhez hasonlóan köríti.